Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



László Zoltán emlékére

2012-09-10 11:07:53

Jövök Budáról. Már megint jövök Budáról - gondolja Zoltán. Budán kezdek és Budán végzek. Vagy Pesten kezdek és Pesten végzek. A budaiak a pesti életemet nem ismerik, a Pestiek meg a budait. Két Zoltán vagyok, ezért beszélek annyit magamban, igaz? Mi is volt? Fél egy volt mire bezártunk, fél kettőkor értünk haza, leültünk a fotelbe, megittuk a három Heinekent. 

 

 
   - Frászt! Te ittál kettőt, én egyet.
   - Milyen nap van ma, szerda? Kinek is lesz ma névnapja?
   - Ma senkinek. 
   - Akkor mi lesz ma?
   - Krumplileves, töltött dagadó, szingapúri metélt.
   - Egy tizenkettes a Royalból, egy négyes a Westend Hiltonból.
Tankolni is kéne. Meg kikerülni a dugót, ahogyan csak mi tudjuk – gondolja Zoltán, és felhajt a hídra. Csak legyen parkolóhely. Ez a legfontosabb, hogy parkolóhely legyen. Itt vannak a ládák, a váltóingem, és nem szeretek sétálni. Látnom kell az autót, muszáj látnom, az autó a legfontosabb, az visz majd haza Budára, az visz minden nap haza Budára, hogy rohadna meg, nagyon drága a parkoló díj.
    - Kapaszkodj meg! Holnaptól megint emelik.
    - Micsoda? 
    - Ahogy mondom, négyezer forint. Minden áldott nap négyezer forint, hogy az ember ott tartsa az autóját. Nagyon drága dolog ez az autó.
    - Na igen, persze, persze, de milyen hasznos. Igen! 
Ahogy az Újlipótvárosba ér, Zoltán hozzákezd a dünnyögéshez. Igen- igen, háháá, jóóó, hát perszee, hogy igen. Háháá! Hm-hm-hm.
   Túl sok itt a dolog, amire figyelni kell. Mosogatni, teríteni, vendéget fogadni, hordót cserélni, árut fogadni, árut keresni, árut feltölteni, árut összetörni, árut összesöpörni.
    - Jó kis parkolóhelyet találtunk, mi? 
    - Háhá, igen, nagyon jó.
Dohányozni, inni, enni, mosdóba menni, fázni, izzadni, hívást fogadni, hívást kezdeményezni, hívatlan vendéget kezelni. Levenni és felvenni a szemüveget és írni-írni, rendezgetni és aláhúzogatni és eltenni és kidobni azokat a cetliket, napi tizenkét órában. 
    - Tessék parancsolni, Firkász étterem, László Zoltán. Itt? Egy kabátot? Milyen színű? Piros. Máris nézem, ha tartja egy pillanatra. Megvan semmi gond, igen… Eltesszük, persze, nincs mit, kezit csókolom. 
   Lássuk csak, mosatlan a Misi pohara, ő zárásig volt, hát persze! Igen, hm. Ki jön ma és hányra, jól van, felhívjuk őket, igen. Hohó, ez a Marci megint itt hagyta a számláját, na jól van, felírjuk ide, jól van, igen, seeemmi gond. A Miklós cigarettái, igen, és ez a könyv, meg ez a posta, majd bejönnek érte, ide teszem, jó. Csinálunk akkor egy tizennégyes asztalt.
    - Az tizenkettő, a Royal az tizenkettő.
    - Nem a Royal, nem, ez nem dohányzó tizenkettő, a hatvanadik születésnap a tortával, igen. Na akkor, az ügyvédnő foglalt-táblája, főzelék az Ellikének, igen, hohó, valaki jön, máris itt az üveg, igen, és már öntöm is, peeersze. 
    - Háát szeeerbusz Iván. 
    - Te, Zoli! Nem láttál, nem hagytak itt egy piros kabátot?
    - Háhá, dehogynem, minden rendben van a kabáttal.
    - Jól van. Adj egy kisfröccsöt! 
    - Hát hogyne, drága Ivánkám. Mi újság? 
    - Pffff! Óriási újság van. Megyek Budára!   
 
 
Firkász Kabaré, 2010
 
G.M.