Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Tabu

2013-05-12 17:55:03

 

Kedves szülők!
 
Van nekem egy öcsém. Van nekem bátyám és nővérem és húgom is, de ők korombeliek, ellentétben az öcsémmel, aki tizenhat éves. Emiatt én az öcsémet nem irigylem, nincs is annál rosszabb, mint tizenhat évesnek lenni, amivel természetesen még nincs tisztában. Más voltam én tizenhat évesen, más volt a világ is, és mivel van nekem egy öcsém, így már azt is tudom, hogy más a mai tizenhat évesek világa is. 

 

Az én öcsém egy szelíd és szép és tehetséges és érzékeny fiú, akit a lányok emiatt természetesen nagyon szeretnek. Az én öcsém is nagyon szereti a lányokat. Szívesen visszaemlékeznék arra, hogy az elmúlt pár évben hány kis csitri fordult meg körülötte, de én már nem tudok úgy emlékezni, mint tizenhat évesen, amikor még meg tudtam élni az időt. Szóval maradjunk annyiban, hogy sok. 
   Az én öcsém szereti megosztani velem a tapasztalatait, mert többé-kevésbé biztosnak tartja, hogy a véleményem egyezni fog az övével. Baráti köre kedves és tehetséges és kifinomultnak tűnő belvárosi értelmiségiek gyermekeiből áll, akiket első ránézésre irigylek az öcsémtől, mert amikor én voltam tizenhat akkor nekem valahogy nem volt ilyen kedves és érzékeny és tehetséges baráti köröm, amit utólag a változó világnak, a vákuum sötétjéből kiszabaduló életek szabadsággal és jóléttel történő váratlanul gyors találkozásának tulajdonítok. Az én öcsém életében tehát jönnek-mennek ezek a lányok, aztán az öcsém elkezdi mesélni nekem, hogy mik is történnek vele.
   Vegyük akkor szépen sorra, kedves szülők, hogy miért is vagyunk itt. Adott egy kedves és aranyos és tehetséges tizenöt éves lány, aki életkorából adódóan ideje nagy részét barátnőivel tölti, akiket nagyon szeret. Ez a szeretet és kötődés olyan meghatározó, hogy a lányok eldöntik, együtt veszítik el szüzességüket. Nemes gondolat. Ehhez pusztán egy fiúra van szükségük, akit ki is néznek egy szórakozóhelyen, ahol a fiú éjszakánként pultosként dolgozik. A nevetgélő lányok maguk köré csavarják a huszonnyolc éves fiatalembert, aki elvállalja, hogy ágyba bújik a három lánnyal, és szép sorjában elveszi a szüzességüket. Ez a belevaló fiú aztán távozik, a lányok pedig innentől kezdve a szokás rabjaivá válnak. 
   Így esett meg, hogy az én öcsém azt meséli nekem, feljöttek ezek a lányok, feljött hozzá a „szerelme” a minap a barátnőivel és ő lement a boltba borért és mire felért, a lányok, középen az én öcsém szívének választottjával az ágyban feküdtek meztelenül és az sem volt világos, hogy akkor most kinek melyik keze és nyelve éppen kinek melyik testrészénél kutat. Mondom az öcsémnek, hogy előfordul az ilyesmi, láttam én már ezt-azt, no de, ha ezt a lányt te szeretni szeretnéd, akkor ez így nem lesz jó, az életfelfogása lehet az embernek liberális, de arról még nem halottam, hogy a szíve az legyen. A szív konzervatív szerv, ha csapongana, annak infarktus lenne a vége. 
   Így aztán az öcsém odébbállt, nyalják csak egymást nyugodtan a lányok, ő keres magának mást. És jöttek a többiek és jöttek a hírek. Az egyik hölgynél összegyűltek este egy kis beszélgetésre, borozgatásra, ültek a kanapén az amerikai konyhás lakásban, aztán a hölgy barátnője megkérte a partnerét, ugyan tegye már magáévá a konyhaasztalon. A többiek szeme láttára. És akkor az én öcsém felállt, hogy dolga van, és szomorúan megindult hazafelé. Tudomásomra jutott továbbá, hogy vannak azért tabuk a tinédzser lányok körében, hogy a csók az például ilyen tabu, így aztán, ha egy lány nem szerelmes a fiúba, nem csókolja meg. De nem ám! Ellenben szívesen megcsókolja máshol. Fölháborodhat most a kedves szülő, hogy miért beszélek ilyen alpárian az ő kedves lányáról, no de a lányok mondanak ennél cifrábbakat is, a saját fülemmel halottam, amikor legutóbb egy teraszon ültem, és azt mondta a lány a másiknak, miközben egy férfi nemi szerv formájú tortát majszolgattak, és az egyikük tizenhetedik születésnapját ünnepelték, hogy: nézd már azt a faszit, pont, pont, pont! Utána pedig, ugyanez a lány megkérdezett egy másikat, hogy te, Gabi, mit szeretsz a legjobban a Tomin, mire Gabi azt felelte, hogy: a pont, pont, pont- ját! Ekkor megkérdeztem, hogy mégis mi folyik itt, felírták az adataimat, a magasságomat és, hogy hány kiló vagyok, cserébe kaptam egy szeletet a tortából, és közben figyeltem szerencsétleneket, hogy egyetlen igaz mozdulatuk nincsen, hogy mindez csak játék, ahogyan játék az a játék is, amiről egész más forrásból értesültem, hogy házibulikon sikknek számít felsorakoztatni a „faszikat” a padon és az asztal alá mászva elégíteni ki őket szépen sorjában, a fiúknak pedig el kell találni, hogy most akkor éppen ki az, aki odalent matat. 
   De csókról természetesen szó sem lehet. Az tabu!
 
Gerlóczy Márton