Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Bächer Iván válasza Németh Zsoltnak

2012-11-15 10:54:08

 

Levél Németh Zsoltnak
 
Tisztelt Államtitkár Úr!
 
A Népszabadság április 30-i számában ön hosszasan sorolja, hogy regnáló kormányzat mily gazdag programsorozattal emlékezik Raoul Wallenberg születésének centenáriumára. Írása végén azzal tisztel meg, hogy – nyilván értesülvén a hivatalos megemlékezések mélységével és őszinteségével kapcsolatos fenntartásaimról – az elkövetkező hivatalos rendezvényekre, például bélyegkibocsátásra vagy Terror házi ünnepelésre szívesen és személyesen invitál engem is.

 

Tisztelt Államtitkár Úr!
 
Köszönöm meghívását, de legnagyobb sajnálatomra nem élhetek vele. Az a helyzet ugyanis, hogy az elmúlt időszakban – komolyan véve az önök kormányának preferenciáit – intenzíven sportolni kezdtem. Gombfocizom. A bajnokság, amelybe bekapcsolódtam, igen magas színvonalú, nem csupán a hétvégi fordulókon veszek részt, de majd minden nap szigorú terv szerint kell edzenem is ahhoz, hogy helyt álljak, hogy csapatomra szégyent ne hozzak.
 
Miután beosztásomat összevetettem az önök programjainak időpontjaival, sajnálattal kellett konstatálnom, hogy nekem kivétel nélkül mindig éppen akkor van bajnoki mérkőzésem, vagy edzésem, amikor önök időt szakítanak arra, hogy antifasiszták legyenek. Így aztán a múlttal való foglalatoskodást, az emlékezést, a magyarság sorsán való töprengést – ahogy eddig, úgy ezután is – az önök megtisztelő társasága nélkül, magamban leszek kénytelen folytatni.
 
Mindazonáltal kívánok Önnek és elvbarátainak további eredményes iparkodást.
 
Tisztelettel:
 
Bächer Iván
 
 
 
 
Az igazi Wallenberg-év
 
Raoul Wallenbergre emlékezünk 2012-ben a kormány döntése alapján. A svéd mártír diplomatára, aki magyarok ezreit mentette meg a vészkorszak idején. A centenárium előkészítéséért felelős Wallenberg Emlékbizottság, amelyet jómagam elnökölök, igyekszik mindent megtenni azért, hogy a Wallenberg-év alkalom legyen a felelősségteljes szembenézésre a holokauszt rettenetes tragédiájával. Álljon előttünk mementóként és figyelmeztetésként, hogy ma is el kell utasítanunk minden jogfosztást és diszkriminációt, mindent el kell követnünk a gyűlöletkeltés elburjánzásának megakadályozása érdekében. Alkalom ez az év arra is, hogy Raoul Wallenberg – és minden magyar és nem magyar embermentő – erkölcsi nagyságát minél szélesebb körben megismertessük, és ne engedjük, hogy a humánum e csodálatos példája feledésbe merüljön.
 
A Wallenberg-év nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is. A holokausztról – és a XX. század többi tragikus sorsfordulójáról – nem beszélhettünk a kommunizmus 40 éve alatt. Pedig a ki nem beszélt történelmi igazságtalanságok, bűnök, tragikus emberi sorsok (vagy akár az elhallgatott jótettek is) társadalmi feszültségekhez vezetnek, megmérgezik a nemzet egységének légkörét. A közel fél évszázadnyi hallgatást követően mindenki egyszerre akarta elmondani a saját fájdalmát: az elvesztett családtagok kínzó és soha el nem múló hiányát, a meghurcoltatásokat, az ép ésszel felfoghatatlan testi és lelki szenvedéseket. A Wallenberg-év gyertyalángként kívánja segíteni az eligazodást: merjünk szembenézni bűnünkkel, merjünk megbocsátani, merjük a vállunkra venni egymás fájdalmát, merjünk újra bízni egymásban, merjünk újra egy nemzet lenni. Az embermentők bármilyen helyzetben ki mertek állni az egyetemes értékek mellett. Merjünk mi is!
 
A Wallenberg-év során számos különböző esemény szólítja meg a hazai és a külföldi közvéleményt. Sokat ezek közül a Wallenberg Emlékbizottság koordinál, de természetesen civil szervezetek tőlünk függetlenül is megemlékeznek a svéd embermentőről. A centenárium ünnepélyes megnyitójának a Magyar Nemzeti Múzeum adott otthont, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a holokauszt a nemzet tragédiája. Az eseménynek Martonyi János külügyminiszter mellett a svéd külügyi tárca vezetője is házigazdája volt, hiszen
 
Stockholm elkötelezte magát Wallenberg sorsának tisztázása mellett. A megnyitón Réthelyi Miklós miniszterrel együtt adtam át a Wallenberg-díjakat négy olyan embernek, akik kitartással, alázattal és nem a hírnév kedvéért segítik a tolerancia előmozdítását hazánkban.
 
A holokauszt áldozatairól megemlékező Élet Menete idén az embermentőkre helyezte a hangsúlyt: a séta a Salkaházi Sára rakpartról indult és a Wallenberg rakparton ért véget. Az eseményen együtt jelent meg számos magyar politikai nobilitás, a svéd és az ausztrál házelnökök is a menettel vonultak, a Kneszet elnöke pedig videoüzenetben köszöntötte a résztvevőket. A Wallenberg-év keretében megtörténik az alsó rakpartok kitáblázása, amelyek tizenkét embermentő nevét viselik majd, ősztől pedig tábla állít emléket az Erzsébet hídnál a holokauszt áldozatainak, valamint az embermentőknek.
 
A napokban volt annak a középiskolás vetélkedőnek a döntője, amely a holokauszt, az embermentés és a zsidó kultúra kérdéseit dolgozta fel. A versenyre 116 középiskolából jelentkeztek az ország minden részéről.
 
A centenárium számos programja előttünk áll, hiszen az évnek még csak szűk harmada telt el. A Magyar Posta május 10-én Wallenberg-emlékbélyeget bocsát ki, amelyet pár nappal később a Bélyeg Múzeumban, a svéd nagykövettel közösen mutatunk be. A holokauszt üldözötteinek segítőiről szóló metrókiállítás a nyár során hirdeti majd a szerelvényeken az erkölcsi példamutatás fontosságát. A Terror Háza Wallenberg életútját tárja elénk. Augusztusban azok találkoznak majd Budapesten, akik zsidómentő tevékenységükért megkapták a Jad Vasem intézet Világ Népeinek Igaza elismerését. Szeptemberben a 3000 fő befogadására képes Dohány utcai zsinagógában lesz Wallenberg-emlékest.
 
A tudományos életet is be kívánjuk vonni az emlékévbe. Június végén nagyszabású emberi jogi konferenciát szervezünk, amelynek történelmi panelje Wallenberg sorsát vizsgálja, emberi jogi szekciója pedig aktuális külpolitikai eseményeket jár körbe. Május 15-én pedig a morális ellenállás témáját kívánjuk feldolgozni: Lehet nemet mondani cím alatt történészek idézik majd fel azoknak a közéleti és egyházi személyeknek, alkalmazottaknak, tisztviselőknek a helytállását, akik 1938 és 1945 tavasza között nemet mondtak a nemzet erkölcsi hagyományainak megsértésére. A konferencia Esterházy János politikai pályáját is körbejárja, hiszen hetven évvel ezelőtt a gróf ezen a napon a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. A szlovákiai magyar politikus rehabilitációja – minden egyetemes erkölcsi normával ellentétesen – a mai napig nem történt meg, bár politikai hagyatéka egyre inkább közkinccsé válik.
 
Természetesen külföldön is megemlékezünk Wallenbergről. Legtöbb esetben kéz a kézben a svédekkel és az izraeliekkel. Több mint 50 városban szervezünk konferenciát vagy megemlékezést a svéd diplomatáról. Április 16-án, a holokauszt áldozatainak emléknapján például az amerikai kongresszusban magyarok és amerikaiak közösen koszorúzták meg Wallenberg szobrát.
 
A Wallenberg Emlékbizottság elnökeként örömmel tapasztalom, hogy milyen sokan tekintik közös ügynek a méltó megemlékezést. Merthogy Wallenberg ügye mindannyiunk ügye. Közügy. Annak érdekében, hogy ezt Bächer Iván is megtapasztalja, ezúton meghívom őt a Wallenberg-év rendezvényeire.
 
Németh Zsolt Népszabadság 2012. április 30.
 
 
A szerző külügyi államtitkár, a Wallenberg Emlékbizottság elnöke