Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Az állatorvosnál mesélték

2012-11-15 10:52:52

 

Pika Károly írása
 
Ez még akkor történt, amikor még a Sallai és Katona sarkon volt az állatorvosi rendelő. Frédi, a cocker spánielünk megbetegedett és anyám levitte az orvoshoz. Amint ott üldögéltek és vártak a sorukra megszólította őket egy úr – ott ült mellettük. Kérdezte, hogy mennyi idős a kutyus és megdicsérte mondván, látszik, hogy jókedvű, jóindulatú kiskutya. 

 

„Ismertem én is egy spánielt”- mondta. „Igazán, és mi lett vele?”- kérdezte anyám. A férfi maga elé nézett. Anyám már azt hitte, talán nem hallotta a kérdést és éppen készült megismételni, amikor az úr megszólalt – „Elmesélem.” – újabb szünet következett, majd belevágott… egyenesen a közepébe:
          
„A katonák berontottak az udvarra. Üvöltöztek és mindenkit kizavartak a lakásokból. Kint csikorgó hideg volt. Eltelt egy kis idő, mire az összes lakó előkerült. Dideregve álltak az angyalföldi sorház udvarán. 
A katonák a falhoz terelték őket és sorra átkutatták a lakásokat. 
- Az öreg még bent van. - súgta az egyik szomszéd a másiknak.
- Ezek németeket keresnek, nem ránk fáj a foguk... Nem lesz semmi baja.- válaszolta amaz.
Ekkor az öreg lakásából éktelen zsivaj hallatszott. Hangos káromkodás, ütések, rúgások és dühödt morgás keveredtek. Aztán előkerült az öreg. 
Lökdösték, taszigálták ő meg csak húzta magához a dühös kutyát. 
- Mit akarnak...?! Héé... Maradj már!
 
Odalökdösték őket is a falhoz, kicsit távolabb a többiektől. Az öreg csak egyfolytában a kutyát csendesítette: - Jól van már… Na… nincs semmi baj. Mindjárt bemegyünk… nyugodj már meg!
 
Az egyik katona belerúgott a kutyába és felháborodottan mutatta a társának elszakadt kabátját. Vészjósló tanácskozás kezdődött a két katona között. A másik hirtelen félrerántotta a meglepett öreget. Az, ijedtében, elengedte a pórázt és nekipenderült a falnak. A katona felrántotta a géppisztolyt és az öreg mellének szegezte. Abban a pillanatban előrelendült a kis spániel és beleharapott a katona karjába. Az üvöltözött, de a kutya nem engedte. Éktelen dulakodás kezdődött ember és állat között. A többiek odarohantak, ütötték, rúgták a megvadult jószágot, de ő csak nem engedte el az áldozatát. 
Aztán az egyik közvetlen közelről belelőtt az állat testébe. Nagyot nyüszített a nyomorult, a gazdája meg odaugrott és magához rántotta. A másik erre puskatussal ráütött az öreg fejére, hogy az azonnal összerogyott. A kutya fájdalmasat üvöltött és oda akart csúszni a gazdájához. 
Erre a másik lassan előhúzta a pisztolyát, gondosan célzott és a szeme között fejbe lőtte a nyöszörgő állatot. 
Ott feküdtek egymás mellett a hóban az ájult öregember és a halott kutyája. 
 
A katonák üvöltöztek még valamit, senki nem értette, hogy mit, majd elvonultak. 
 
- Mit akarhattak? - kérdezte az egyik szomszéd.
- A jóisten tudja. - válaszolta a másik. - Gyere, segítsünk az öregnek!
Az öreg lassan kezdett magához térni. Észrevette a kutyát és két könnycsepp gördült le az arcán.  
- Mindig mondtam, hogy ne heveskedj...- morogta az orra alatt. - Hát most itt van ni...! Hát... csak megvédtél, pedig hányszor mondtam, hogy maradj veszteg... 
Lassan kinyújtotta remegő kezét - megszólalni nem tudott, csak sírt.”   
 
 
Pika Károly