Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Re: Csillagok

2011-09-17 08:57:23

Péntek éjszaka csillaglesre mentünk, mert azt mondták nekünk, hogy hullócsillagok özöne várható, volna állítólag egy meteorraj, amely a Föld felé kerülve minden évben az esztendő ugyanazon időszakában hullik el látványosan.

Újlipóciából ezek a hullócsillagok a fényszennyezés (figyelem: urbánus szakkifejezés!) miatt nem láthatók, ám a debreceni Hármashegyről, hová a város fényei nem jutnak el, látjuk majd a meteorrajt.

Nem láttuk, de nem is ez a fontos, hanem a halál.

Nem értettük, hogy ha ez a meteorraj minden évben az esztendő ugyanazon időszakában hullik látványosan, akkor vajon miért nem fogynak el belőle a meteorok.

Nem kell persze mindent érteni. Vettünk a büfében sört, és azt mondta a büfés néni, hogy nagyon reméli, hogy a felhők nem takarják ki majd a hullócsillagokat, mert a felhőtlen égbolttól nagyobb bevételt remél. Kitakarták persze, ettől függetlenül a bevételt illetően a büfés néninek nem lehetett panasza: egyszerre csak megérkezett Debrecenből a Zsuzsi nevű kisvonat, és a hármashegyi megállóban leszállt róla vagy száz ember.

Mindenki sört akart inni, és senki nem tudott válaszolni arra a kérdésünkre, hogy miért hívják ezt a Debrecen melletti helyet Hármashegynek, ha egyszer a legközelebbi hegy innen több mint száz kilométerre van. Nem kell persze mindent érteni.  Vettünk a büfében újabb söröket, majd belenéztünk egy távcsőbe, amely a Holdat hozta hozzánk közel.

A Hold nem meteor, ezt tudjuk, de csak a Holdat lehetett bámulni, mert a várva várt meteorraj a felhők takarásában lelte halálát. Érthetetlen persze, hogy a raj jövőre miért tér vissza, ha egyszer pályafutása ezen az éjszakán mindig véget ér.

De tényleg nem ez a fontos, hanem a halál, mert azt kérdezte a nő, akivel ott voltam, hogy meddig tart még ez az egész, meddig tart ez az örök körforgás, vállat vontam erre, s azt mondtam, hogy addig, amíg el nem érjük a tökéletességet, utána pedig meghalunk.

Nem előtte, kérdezte a nő aggódva, mire azt válaszoltam, hogy nem, mert a halál előtti utolsó pillanat a maga nemében megismételhetetlen lesz, ennélfogva tökéletes és gyönyörű. Vagy csak túl sok xanaxot vettem be reggel. Erre nevetett, s fölnézett a felhős égre, s megjegyezte, hogy ő a halált egy nagy orgazmusnak képzeli el, legalábbis ebben reménykedik. Ó, persze, válaszoltam, de nem mindegy ám, hogy abban az utolsó előtti pillanatban a halál elégít-e ki minket, vagy mi őt.

Kácsor Zsolt, Debrecen

fotó: Konyhás István