Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Európa bukása

2011-08-05 19:40:05

„– Európában az ösztönélet uralkodik – jelenti ki váratlanul, a kávét szürcsölve.
Ez még Jegorovtól is meglep.
– Hogy van ez, Száska?
– Rossz a filozófiájuk. Érted?
– Értem – törődöm bele. – Ez egyszerű.
 

– A dekadencia lesz a végzetük – szögezi le. A dekadencia kikészíti a kapitalistákat.
– Ez igaz, Száska – sóhajtom. Kezemmel Jegorov fejére támaszkodom, s fölemelkedem a helyemről.
– Ne félj Jegorov – mondom –, eljön az idő, amikor Európában is rendet teremtünk.
– Jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak – nyögi a tenyerem alatt.
– Csúnya egy élet van ott, Száska – mondom.”

A fenti diskurzus nem a ma regnáló kormánypárt valamelyik háttérmegbeszélésén hangzott el, hanem Kardos G. György regényremeklésében, a Történet végében.

Az Európa végromlását jövendölő harcost az író ekként jellemzi: „Jegorovnak Morhedáj a neve, de a táborban mindenki Száskának szólítja, szeplős és pisze, összeakaszkodó lábú orosz rongybabához hasonlatos. Túlságosan fölnyírt, fakószőke haja féloldalasan billeg a fején, azt várom mindig, hogy leesik. Jegorovot senki sem veszi komolyan, pedig igazán jóindulatú fiú, és nem is nagyon buta. Csakhogy egy déli kibuc marxista előadásai megkeveredtek agyában, mint a rosszul összerakott játékkockák, s mindig a leglehetetlenebb összefüggésekben rendeződnek el. Jegorov már ott tart, hogy a saját gondolatait sem érti.”

Volt és van ilyen ma is, ugyebár.

A különbség csak annyi, hogy a regény főhőse Uri sem vette komolyan Jegorovot, ott is hagyta őt a kiürült katonai táborban a másik félnótással, a folyton csatákat és háborúkat vizionáló Amnonnal, hadd szórakoztassák ketten egymást tovább.

A mi mai eszementünk hagymázas képzetei hallatán viszont ezrek vastapsolnak ütemesen, állva; politológusok regementje elemzi a dakota hadovát, a valaha értelmesebb politikusok, értelmiségiek, gondolkodók pedig némán kushadnak füles foteljeik biztonságosnak hitt fedezékében.

Bächer Iván