Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Lakógyűlés - Másnaposság 1.

2020-08-24 09:01:50

Odalent az alvégen jó volt a májas hurka. Semmi más, csak a májas hurka. Kisméretű volt. Puha és szaftos. Fél foggal éhes fél fogra elég. Három lépésre volt az aprócska hentesüzlet az ajtómtól.

Csak másnaposan jelentem meg az üzletben, mert csak másnaposan szerettem a májas hurkát. Ilyenkor legtöbbször Fantát fogyasztottam mellé, mert az hozta fel, és távolította el a gyomromból a leghatékonyabban mindazt a fájdalmat, amit a NAGY HOMÁLY okozott. A hentesüzlet dolgozó így ismertek. Másnaposan. Pár évvel később egy délutánon beugrottam egy ásványvízért, amikor arra jártam. Láttam a nénin, hogy gondolkodik. Honnan ismeri ő ezt a fiatalembert?
    - Itt laktam pár éve.
    - Igen.
    - Májas hurka.
    - Ja, igen. Már elfogyott. Elvitte egy fiatalember.
Azt mondják, hogy a barátok jönnek-mennek. Azt is mondják, hogy a kocsmák törzsközönsége ötévente kicserélődik. Szép lassan megindul egy rohadás, veszekedések, konfliktusok, mint egy házasságban. Először üresen marad egy szék. Pár napig zavaró, aztán elfoglalja valaki. Pár napig az is zavaró, aztán megszokja az ember. Vagy nem szokja meg, és akkor az ő széke lesz a második, ami üresen marad, ahová aztán megint beül valaki és észrevétlenül alakul át a tér, a hang. A tér szaga és íze. A hang ereje és csengése.
    Úgy tűnik, a hentesüzletekkel sincs ez másképp. Egy fiatalember elvitte a májas hurkát. Ez a fiatalember nem én voltam. Ez a fiatalember valaki más volt. És hamarosan ő is odébbáll majd és jön egy másik fiatalember. Hogy mi értelme ennek az egésznek? Hát a májas hurka. Mert a májas hurka jó dolog. Ez minden, amit vigaszul fel tudok szolgálni.

Az ásványvízzel a kezemben megálltam a kaputelefon előtt. Beütöttem a kódot, pedig nem tudtam a kódot. A számokat nem tudtam volna megmondani, de ott a kapu előtt, a kis konzolon ismertem a járást. A mutatóujjam vak rutinjának járását a kis konzolon, ami megnyitja előttem az utat a hűvös lépcsőházba. Itt botladoztam befele a májassal a kezemben. Aztán leültem a konyhába, megettem a hurkát. Nagyokat fujtattam, és próbáltam feljönni a víz alól.
   A földszinten laktam, mert ki akartam próbálni azt is. Tizenvalahány évet laktam negyediken, onnan másodikra költöztem, onnan félemeletre, aztán az elsőre, onnan egy hajóra, majd a harmadikra. Úgy képzeltem, hogy a földszinten nagy az élet. Úgy képzeltem, hogy az ajtóm mindig nyitva van, a rácson konyharuhák lógnak, szól a rádió, mosószerillat van és a szomszédokkal folytatott felszínes társalgások elvonják a figyelmemet arról, hogy a nem felszínes társalgásoknak mindig replicas rolex cosmograph daytona rossz végük van. Kiteszem a széket, ahogyan a szomszéd is kiteszi, gyerekek, kutyák, macskák rohangálnak, ruha szárad, pörkölt gőze terjeng.
   De ez nem a hetedik kerület, nem a nyolcadik, nem is a hatodik. Itt nincs udvarélet. Ott ültem egyedül a székemen, ittam a kávét, szívtam a cigit és próbáltam feljönni a víz alól. Jó volt. Jó és unalmas. Egyetlen embert sem ismertem meg ebben a házban a szűk egy év alatt, pedig ebben a házban volt a legtöbb lakás azok közül, amelyekben laktam. Nem jöttek ki a gangra, nem jöttek ki az udvarra, nem jöttek ki sehova. A lépcsőházban sem találkoztam senkivel. Ültem a székemen másnaposan és azon gondolkodtam, amin minden magányosan lakott ingatlanban gondolkodtam korábban, hogy akkor most írjak vagy olvassak, vagy főzzek vagy aludjak, vagy szarjak az egészre és menjek inni. A vége úgyis mindig ez, hacsak nem olyan nagy az a HOMÁLY, hogy képtelenség belőle kimászni. Akkor feküdtem, és filmeket néztem és nyers halat rendeltem a netpincér segítségével. Vártam a halat és vágytam egy nőt, aki nem kérdez semmit. Aki még a nyers halnál is finomabb. De nem jött, csak a hal. Így maradtam egyedül. A székemen, az ágyamon. A zsíros csomagolópapírral a kukámban. Sápadtan és értelmetlenül a sötétben, mert a földszinten sötét van, és nem hagytam el időben az ingatlant, hogy magamhoz térjek. Hogy éljek a másnaposságommal. Ez a legfontosabb. Ezt el kell dönteni az ébredést követő két órán belül. Hogy fel akarunk-e jönni a víz alól. Mert ha fel akarunk jönni, akkor sikerülni fog. Akkor meghódítjuk a világot. De ha nem, ha ezt a döntést nem hozzuk meg időben, akkor nincs az az erő, ami eloszlathatná később a NAGY HOMÁLY-ban úszó halálos ködöt.

Akkor ott ragadunk. Kikapcsoljuk a telefont és nem gondolunk semmire, mert ha bármire gondolnánk is, rögvest észrevennénk, hogy nem csinálunk semmit és nem érzünk semmit és nem akarunk semmit, ami lássuk be: ugyanolyan jelentőségű állása a helyzeteknek az emberiség jelenére és jövőjére nézve, mintha mindez nem így lenne, hanem éppen ellenkezőleg: csinálnánk valamit. Mert mégis mi értelme ennek az egésznek?

A nyers hal.

Ennyi.        

 

Gerlóczy Márton