Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Latinovits, az építész

2011-07-11 17:11:37

Országúti tudósítónk jelenti

Kelletlenül húztam az időt, valahogy nem akaródzott elmenni a megnyitóra. Ürügyet kerestem, be kell még ugranom a postára, meg ilyesmi. De hiába fizettem be a kiválasztott csekket, hat előtt tíz perccel már készen voltam. Láttam, nem kerülhetem el a sorsom, ha menni kell, hát menni kell.

A színészkirályt fiatal koromban ismertem meg. Az első igazi tévéjátékban dolgoztam. Hosszú és fáradhatatlan ranglétra-mászásom után, amikor végre ügyelő lehettem egy igazi zenés, kosztümös darabban.

Dokumentumfilmekhez és élőadásokhoz szokott énemnek meglepő volt e hatalmas filmes stáb, és a több száz statiszta, akiket később nekem kellett irányítani, de akkor még én sem tudtam erről.

 Elbűvölt az elegáns fertődi Esterházy- kastély és a zsibongó tömeg. Zoltán és Éva is főszereplő volt, de ha jól emlékszem, játszott Mensáros, talán Bárdy is, és a fiatal Halász Jutka, akivel rögtön az első nap sikerült konfliktusba kerülnöm.

Akkor már évek óta arról szóltak a pletykák, hogy a Latinovits így meg úgy, meg ezt meg azt csinált és ezzel meg azzal veszett össze. Fekete bárány lett és kiállhatatlan zseni.

Egy méteren belüli távolságra, azaz a kommunikáció személyes távolságába (45-130cm) - ami még nem a bizalmi kör (0-45cm) - kerültünk, mert el kellett magyaráznom neki, mikor melyik kamera fogja venni, amikor énekel.

Mélyen nézett a szemembe, én nem féltem, nem estem soha hasra a nagyságtól, mégis meglepett ez a nyíltság, ez a tisztaság, ez a csendes őrület. A nagy művészek tulajdonsága, hogy belelátnak az emberbe. Mint egy ősi mágiában felmérik, feltérképezik a másik lényt.

Átmentem a vizsgán. Tekintetéből tudtam, hogy bár rengetegen próbálnak majd belém rúgni az elkövetkezendő három hét alatt, ő nem lesz köztük, sőt talán ha engedi a kedve, akár meg is véd. Éva fürkészve nézett ránk. Fejében hamar összeállt a kép.

Ez a csaj, bár fiatal és csinos, nem veszélyforrás. Megnyugodva fordult el, elfoglaltságot mímelve. Egész forgatás alatt Zoltánt figyelte, Zoltán meg a Bagót, mert ő is ott volt. A tündérkirálynő féltőn vigyázott az ő színészkirályára.

Leste fizikai és pszichikai állapotát. Meg-megállt, gondolkozott, mi lenne jobb neki, és közben mellékesen remekül eljátszotta a főszerepét. Csodálatos pár voltak.

Hát, így telt el három hét Fertődön az Esterházy-kastélyban. És akkor kapom ezt a meghívott, hogy nézzem meg a Latinovits építészeti terveit, mert ő valójában építész volt és csak később lett színész.

Építész, és akkor mi van? Mindenkinek volt akkoriban „rendes foglalkozása” is, vagy mert így várta el a család, vagy mert későn döntötte el, hogy mit akar az életben.

Szóval egyáltalán semmi kedvem nem volt ehhez a dologhoz, de azért elmentem. A HAP Galéria építészek köré csoportosul, így a megnyitón elsősorban építészek voltak.

Vagy inkább tömörültek nagy tömegbe a kicsi kiállítóteremben, ahonnan aztán kiözönlöttek az udvarra. Ott már állt a pódium, azon ült a zenekar, mögöttük a tűzfalra festett vetítővászon.

Az udvart házak szegélyezték, a tűzfalakra felfutott a vadszőlő, másik oldalán a gangról kíváncsi tekintetek villództak a mélybe, azaz felénk. A színpad mögött három hatalmas gesztenyefa állt. A középső fejmagasságban kettéágazott, és két külön fa lett belőle.

Mindhárman, illetve négyen, az ég felé törtek, legyőzve a sötétséget, úgy érték el az emeletes házak tetejét, kijutva az éltető fényre. De alul félhomály volt. És akkor megszólalt Zoltán hangja a magnóról. Verset mondott.

Halk hegedűszólam követte. Megállt a lélegzet is. És akkor valamilyen kifürkészhetetlen okból a madarak csiripelni kezdtek. Mintha velük lenne a szó és a hang, mintha szétbonthatatlan közösséget alkotnának, ami nem más, mint a művészet.

Ez a felemelő hangulat maradt meg bennem az egészből. A többiről nem is mesélek, mert lényegtelen, hogy ki, mikor és hogyan volt nagyon jóban a nagyon jó fej és pályát tévesztett Zoltánnal, akit egyszerűen Kikinek neveztek.

Akiket még ezek után is érdekelnek a színészkirály épülettervei, díszletrajzai, bizonyítványai, oklevelei és anyakönyvi kivonatai, azok olyan elvetemült Latinovits rajongók, hogy javaslom nekik e kiállítás alapos megtekintését.

Vajda Ildikó, Országút

A HAP Galéria szeretettel meghívja Önt
LATINOVITS ZOLTÁN (1931-1976) színész, építész emlékkiállítására.
A kiállítás megtekinthető: 2011. augusztus 12-ig, hétfő-péntek 14-18h.
Cím: Budapest II. ker. Margit krt. 24. földszint.