Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Galambos Szilveszter

2019-03-15 08:15:49

Öreg, nyúlt arcú, kerekszemű, kissé viseletes, nagy, szürke kabátos, kalapos úr lép be az ajtón. Kolléga. 83 éves. Odalép a pulthoz, kikér két deci vöröset, fizet, kortyol egyet, majd mellém lép és szabad kezével egy összehajtogatott ánégyes lapot vesz elő.

fotó: Bondár Balázs
http://www.brandreplica.co.uk/

Átnyújtja szótlanul, én kihajtogatom. Fénymásolt fotográfián négy erőtől duzzadó fiatalember áll egymás mellett. Valami kabaré felvétele jó negyven évvel ezelőttről. Három humoristát felismerek, a negyediket nem. Kérdem, ki ez. Rezzenéstelen arccal mondja: én vagyok.

Aztán beszélni kezd. Nem is beszél, anekdotázik. Sőt, jövök rá, szerepel, fellép. Mintha csak a színpadon lenne újra. És ott is van, persze, nem bír már onnan lelépni. Dolgozik benne a szolgálat motorja, dolgozik már, amíg él. Kilép az utcára és fellép azonnal. Mint az obsitos katona, aki már nem bír heverni, görbén járni, aki összeüti bokáját, ha egy hölgyet köszönt, bármily élemedett korú is legyen az.

Szilánkok, ez volt az egyik fő műfaja: egy-két mondatos minihumorszkek. „Bocsássan meg asszonyom, de olyan ismerős maga nekem. Nem volt valamikor a feleségem? Te hülye, én most is a feleséged vagyok!”
Ilyenből írt cirka hatvanezret.

Mikor a borral végez, már köszön is el. A rövid műfajok mestere, hiába. De az ajtóban még megáll, és visszaszól: „Tudod, egész életemben egy dologra vágytam. Sose akartam meggazdagodni. Sikerült.” Biccent, kilép, beteszi maga mögött az ajtót csendesen.
http://www.prws.co.uk/

Bächer Iván