Tel: 36 1 438 35 74 | E-mail: info@ujlipot.net



Az anyaszült meztelen igazság

2011-05-26 22:58:59

Szarban a haza – Tényfeltáró blog kispapáknak

„…az élet rövid, az igazság messzire hat és sokáig él: mondjuk tehát az igazságot” – tanítja Arthur Schopenhauer. A jeles gondolkodó gyakorló kispapa ugyan sosem volt, de egy felkészületlen apa és egy alkalmatlan anya az ő életét is megkeserítette csecsemőkorában, így nem teljesen szentségtörés az ő bölcs szavaival kezdeni azt a blogot, mely bizonyítani szándékozik, hogy a szülői lét – állítson bármit is a neten fellelhető számtalan képmutató, a tele pelenkához hasonlóan gyomorforgató kismamablog – cseppet sem önfeledt móka, sokkal inkább ab aeterno és indiscutabilitive a poklok pokla.

Eltökélt szándékunk, hogy az anyai hormonok drogmámorában született lidérces írások hazug tündérvilága helyett a maga hányás- és boldogtalanságszagú pőre valójában mutassuk be a gyermekáldás előtt álló párok számára a rájuk is váró, gyors lefolyású leépülési folyamatot, a fiatalság és az életerő végleges elvesztését, a tartósan sokkos állapotot, melyet Dr. Spock rideg cinizmussal egyszerűen csak szülővé válásnak nevez.

A veszteség művészete

Az még a gyermektelenség áldott tudatlanságában fürdőző legényember előtt is kristálytiszta, hogy a poronty érkezése a barátok elvesztésével jár. Szembesült már vele mindenki, akinek az ismeretségi körében valaha gyermek született. Legkésőbb akkor vált egyértelművé, amikor a korábbi jóbarát – immár mint felsőbbrendű családos – először tette fel összetéveszthetetlenül leereszkedő hangsúllyal a kérdést: „És ti? Még mindig nem tervezitek?” Ugyanezen felsőbbrendű családosok még drámaibb átalakulásával az újdonsült kispapa legközelebb saját gyermeke megszületése után kénytelen szembenézni, amikor vérben forgó tekintetű alvilági démonként süvöltik kárörvendve az arcába: „Eljött az idő! Mostantól te is szívni fogsz!”

És elkezdődik az átvirrasztott éjszakák, a száz el nem mondott szó korszaka. Mit is mondhatna az ember hajnali fél háromkor, az esti fürdetés óta tartó üvöltésária kellős közepén? Mit mondhatna fél négykor, amikor először merül fel benne, hogy talán odakint, a fején kívül egy ideje már néma csend van, és amit gyermeke szűnni nem akaró, szívfájdító sírásának vél, nem más, mint évtizedes álmából felébresztett saját gyermeki énjének kínkeserves zokogása, netán valamely elrontott életű felmenője panaszos gyászénekének visszhangja valahonnan a köztes létből? Mit mondhatna fél ötkor, amikor a pánikroham továbbra sem mutatja semmi jelét, hogy múlni akarna? Nem mond semmit, csak nyitott szemmel bámulja a plafont, várja a hajnalt, és konstatálja, hogy megfosztatott az enyhet adó, öntudatlan mély álom alapvető emberi jogától.

Most múlik pontosan

Aztán elveszít mindent, amiért egész eddigi életében gürizett. A gyerek enni kér, a gyerek még nem is jár, de már utcai cipő kell neki, a gyerek nyávog minden után, ami elviselhetetlenül színes és agyzsibbasztó hangot ad ki, a babakocsi kereke letörik, a kiságy összedől, a mellszívó a mellett, az orrszívó-porszívó az orrot nem szívja tovább, csak a kispapa az, aki szív rendületlenül. Miközben Pamperséknél, Chiccóéknál, Disney-éknél folyamatosan csörög a kasszagép, otthon kiürül még a malacpersely is. Az asszony GYED-e nevetséges, a hitelkártyán hátralék, a bankszámlán inkasszó. Ha a kispapa és a kismama a szülők terén is deficites, az sem kizárt, hogy a vércsetermészetű bank is bejelentkezik a lakásért.

De a kispapát ez már egyáltalán nem érdekli. Még küzd, még vonszolja magát egyik szörnyű hétköznapból át a másikba, még lélegzik, de már nem ért semmit. Addigra elveszítette gyermeke anyját is. Mert az a furcsa ismeretlen, akivel él, a legnagyobb jóindulattal sem emlékezteti arra, akivel összekötötte az életét. A humán genom tehet róla, a kiismerhetetlen psziché vagy egyszerűen csak a gondok? Sosem fog kiderülni. A kérdésre nincs válasz, miként a szeretett nő sincs többé.

Persze Schopenhauer pontosan megmondta ezt is. „A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.” Úgy bizony. És előbb-utóbb lesz is, és akkor majd számos zűrt kavar, mert azt akarja, hogy a férfi és a nő számára ne legyen többé szerelem, csakis kizárólag ő.